Magányos szív a zajos világban
A világ, mint egy örökös zűrzavar,
Melyben a szívem, mint egy magányos sas,
Melynek szárnyait a vihar tépte szét,
Keresi a csendet, a nyugalmat, a békét.
A zajos világban, hol az emberek,
Mint a hangyák, rohannak és dolgoznak,
A szívem csak egy csendes zugot keres,
Hol a magányban pihenhet és álmodhat.
A szívem, mint egy hajó a viharban,
Melynek vitorláit a szél tépte szét,
Keresi a kikötőt, a biztonságot,
Hol a vihar után pihenhet és álmodhat.
A szívem, mint egy fáklyaláng a sötétben,
Melynek fényét a szél próbálja elfújni,
Keresi a reményt, a hitet, a szeretetet,
Hol a sötétség után ragyoghat és álmodhat.
A szívem, mint egy vándor a pusztában,
Melynek útját a homokvihar törte szét,
Keresi az oázist, a friss vizet,
Hol a szomjúság után ihathat és álmodhat.
A zajos világban, hol a szívem,
Mint egy magányos sas, keresi a csendet,
A nyugalmat, a békét, a reményt, a hitet,
A szeretetet, a biztonságot, a friss vizet.
A szívem, mint egy magányos sas a világban,
Melynek szárnyait a vihar tépte szét,
Keresi a csendet, a nyugalmat, a békét,
Hol a magányban pihenhet és álmodhat.
