Magányos szerelem szimuláció
A szívem kietlen tere, hol a szerelem égi csillagként ragyog,
De messze, túl a látóhatáron, ahol a valóság ködös homályba vész.
Szerelmem, mint egy távoli hologram, a semmi közepén lebeg,
A szívem mélyén, mint egy elhagyott bolygó, magányosan kering.
A szerelem illúziója, mint egy szimulált érzés,
Melyben a szívem reménykedve, de hiába keres.
Nincs itt más, csak a csend, a végtelen üresség,
Ahol a szívem, mint egy bolygó, magányosan kering.
A szívemben, mint egy elhagyott bolygó, a szerelem kísértete él,
Melyet a valóság ködös homálya nem képes elvenni.
A szerelem illúziója, mint egy szimulált érzés,
Melyben a szívem reménykedve, de hiába keres.
A szerelem, mint egy távoli hologram, a semmi közepén lebeg,
A szívem mélyén, mint egy elhagyott bolygó, magányosan kering.
Nincs itt más, csak a csend, a végtelen üresség,
Ahol a szívem, mint egy bolygó, magányosan kering.
A szerelem illúziója, mint egy szimulált érzés,
Melyben a szívem reménykedve, de hiába keres.
A szívemben, mint egy elhagyott bolygó, a szerelem kísértete él,
Melyet a valóság ködös homálya nem képes elvenni.
A szívem kietlen tere, hol a szerelem égi csillagként ragyog,
De messze, túl a látóhatáron, ahol a valóság ködös homályba vész.
Szerelmem, mint egy távoli hologram, a semmi közepén lebeg,
A szívem mélyén, mint egy elhagyott bolygó, magányosan kering.
