Madarak dalolnak a reggelen
A hajnalban, mikor a nap szeme még alvó,
S a világ még álomtól szédülő,
Sötét szárnyú madarak dalolnak,
Énekük mint a szél, mely a csendet szaggatja.
Kacagásuk, mint a holdas éjben a kísérteteké,
Fekete tolluk, mint a bánat selyme,
A reggel hajnalán, a világ szívében,
Énekük a szélben, mint a halottak suttogása.
Szívükben a tél hideg szele,
Szemükben a csillagok hűvös fénye,
Énekük a hajnalban, mint a szél,
Mely a csendet szaggatja, és a reményt öleli.
A madarak dalolnak, a reggel hajnalán,
A világ szívében, ahol a csend öleli a reményt,
Énekük a szélben, mint a halottak suttogása,
A madarak dalolnak, a reggel hajnalán, a világ szívében.
A reggel hajnalán, a madarak dalolnak,
Énekük a szélben, mint a halottak suttogása,
A világ szívében, ahol a csend öleli a reményt,
A madarak dalolnak, a reggel hajnalán, a világ szívében.
A madarak dalolnak, a reggel hajnalán,
A világ szívében, ahol a csend öleli a reményt,
Énekük a szélben, mint a halottak suttogása,
A madarak dalolnak, a reggel hajnalán, a világ szívében.
