Madarak dalának ölelése
Kacagó hollók, hajnali fülemülék,
Szívükben hordozzák a világ összes bánatát.
Az ég alatt, ahol a szél suttog,
Szárnyukkal ölelik az égboltot, a csillagokat.
Kék szárnyuk, mint az égbolt, mint a tenger,
A szélben lobog, mint lángoló kék zászló.
Szavuk a felhők között zeng, mint egy imádság,
Minden szótagjukban ott rejlik a világ fájdalma.
A nap felkel, a hollók dalolnak,
Szavaikban ott a szerelem, a gyász, a remény.
A fülemülék éneke szívet melenget,
Szívükben hordozzák a világ összes örömét.
A madarak dalának ölelése, a szél sóhaja,
A csillagok alatt, ahol a szívünk dalol.
A hajnal hasad, a madarak énekelnek,
Szárnyukkal ölelik az égboltot, a csillagokat.
A világ összes bánata, öröme, reménye
A madarak dalában rejlik, az ég alatt.
Az élet, a halál, a szerelem, a gyász,
Minden dalukban ott a világ minden dala.
A madarak ölelése, a szívünk dalának ölelése,
Az ég alatt, ahol a szél suttog.
A hollók kacagnak, a fülemülék énekelnek,
Szárnyukkal ölelik az égboltot, a csillagokat.
