sikítani akarok
mert mindig melléfogok
és még mindig egyedül vagyok
megőrjít a félelem
hogy senki nem lesz velem
ha egyszer megárad a duna
a habok elsodornak
pótcselekvés, vészkiáltás
sorskihívás, üres kártyák
fogd már meg a kezem
ha bizonytalan vagy abban
amiről senki sem beszél ordítva
akkor tényleg az van
miről beszélni semmi szín előtt
nem akarsz
küszködsz vagy küszködtél
de én még jobban szenvedek
lehet nem érted lényedet
de ismeretlenül elengedted kezemet
és itthagytál a sötétben
szánlak és sajnállak
mert nem lehet könnyű
de ez egy újabb igazolat
hogy engem minden pasi elkerül
közhelyek lebegnek körbe és körbe
ámítom magamat
készülök a zuhanás előtti csöndre
(sötétedés)
Nevem egyszerű álnév, arcképem egyszerű pillanat a múltból. Fiatal vagyok ,előttem az élet, és az írás terápia számomra. Nem kell szépnek és jónak lennie, ezért az enyém. Olyan, mint én magam.
