Lélekfacsaró éjszakák
A holdfényben fürdő éjszakák alatt,
hol a csillagok szemeinkbe néznek,
s a lélekfacsaró csendben mi születünk,
míg a végtelenben csillámporos álmok teremnek.
A sötét égbolt alatt, hol a csönd zeng,
a szívünk mélyén ébrednek az érzések,
s a szavak, mint csillagok, hullanak alá,
fényük a sötétben, mint életünk, remeg.
A magányos éjszakákban, hol a Hold a hű társ,
a szívünkben ébred a vágy, a fájdalom,
a lélekfacsaró csendben, hol a szív dobog,
és a szavak, mint csillagok, hullanak a porba.
Az éjszaka mélyén, hol a csend a dal,
a szívünkben ébred a szerelem, a vágy,
a lélekfacsaró csendben, hol a lélek ébred,
és a szavak, mint csillagok, hullanak a porba.
A holdfényben fürdő éjszakák alatt,
hol a csönd a dal, a szív a dob,
a lélekfacsaró csendben, hol a lélek ébred,
és a szavak, mint csillagok, hullanak a porba.
A lélekfacsaró éjszakákban, hol a Hold a hű társ,
a szívünkben ébred a vágy, a fájdalom,
a lélekfacsaró csendben, hol a szív dobog,
és a szavak, mint csillagok, hullanak a porba.
A holdfényben fürdő éjszakák alatt,
hol a csönd a dal, a szív a dob,
a lélekfacsaró csendben, hol a lélek ébred,
és a szavak, mint csillagok, hullanak a porba.
