Láthatatlan kötések
Szívemben érzem, láthatatlan kötések,
Ezernyi szál, mely szívemhez kötnek.
Mint szélben ringó pókháló, vékony, mégis erős,
Egy láthatatlan háló, melyben én vagyok a középpont.
Beleszövődöm, mint madár a hálóba,
Nem látható kötelék, de érzem a súlyát.
A szívemben húz, mint a hold a tengert,
Egy láthatatlan erő, mely mindig visszatér.
A létező magyar kifejezések szövögetik ezt a hálót,
Gazdag szókincs, mint a csillagos ég.
A csodás költői képek, mint a hajnal első sugarai,
Megvilágítják a kötések szövényét, a szívem mélyén.
Minden szó, minden érzés egy-egy szál,
Melyek összekötnek, mint a szivárvány színei.
Egy láthatatlan háló, melyben én vagyok a középpont,
Ezernyi szál, mely szívemhez kötnek.
Szabadversben szőtt monodráma ez,
Egy láthatatlan kötél, mely a szívemhez köt.
Mint a szélben ringó pókháló, vékony, mégis erős,
Egy láthatatlan háló, melyben én vagyok a középpont.
