Láthatatlan Könnyek Folyója
A világ, mint összetört szív, nyög,
A szavak súlya alatt, mint a remény, haldokol.
Az élet, mint színtelen szivárvány, halványul,
A láthatatlan könnyek folyója partján.
A csend, mint egy árva gyermek, sír,
A félelem, mint egy öregedő óra, ketyeg.
A szerelem, mint egy elhagyott ház, üres,
A láthatatlan könnyek folyója mélyén.
Az emlékek, mint kopott fotók, halványulnak,
Az idő, mint egy gyorsvonat, száguld.
A boldogság, mint egy elhagyott játék, porosodik,
A láthatatlan könnyek folyója hídján.
Az álmok, mint elszakadt hajszálak, lebegnek,
A remény, mint egy kihunyt csillag, eltűnik.
A bánat, mint egy csendes éj, elnyel mindent,
A láthatatlan könnyek folyója folyásán.
A világ, mint egy könyv, lapoz,
A jövő, mint egy rejtély, kibontakozik.
Az élet, mint egy festmény, színeket veszít,
A láthatatlan könnyek folyója partján.
A szív, mint egy törött szárnyú madár, zuhan,
A lélek, mint egy elhagyott hajó, sodródik.
Az érzések, mint elhagyott utak, elnémulnak,
A láthatatlan könnyek folyója mélyén.
A láthatatlan könnyek folyója, mint egy örök dal,
Zúg a világban, mint a csendben rekedt hang.
Elárasztja a szíveket, mint egy elhagyatott tó,
A láthatatlan könnyek folyója, a lélek mélyén.
