Láthatatlan falak között
A láthatatlan falak között, melyeket
Sorsunk húzott körénk, mi magunk
Építünk magunknak börtönt, fogságot,
És emeljük a magasba ezt a hatalmas várakat.
A szívünkben, melyet a szenvedélyek
Tűzében forrasztottunk össze,
A szerelem szikrái égnek,
De a remény színei elhalványulnak.
A szemünkben, melyekkel a világot
Szemléljük, a könnycseppek gyöngyöznek,
És a szívünkben, mely a szeretetet
Őrzi, a fájdalom kígyója kígyózik.
A szavainkban, melyekkel a világot
Formáljuk, a hazugságok árnyékai bujkálnak,
És a lelkünkben, mely a reményt
Tartja, a csalódás sötét fellegei gyülekeznek.
A gondolatainkban, melyekkel a jövőt
Álmodjuk, a félelem szele suhan át,
És a szívünkben, mely a bátorságot
Hordozza, a gyávaság láncolatai csörögnek.
A láthatatlan falak között, melyeket
Sorsunk húzott körénk, mi magunk
Építünk magunknak börtönt, fogságot,
És emeljük a magasba ezt a hatalmas várakat.
De a láthatatlan falak között, melyeket
Mi magunk építünk, a szabadság szelleme
Suhog, és a szívünkben, mely a szeretetet
Őrzi, a remény zöld fája növekszik.
