A lábazat, vagy más néven talapzat, a szobrászat egyik alapvető eleme, mely a szobor alatt helyezkedik el, és szerves részét képezi annak megjelenésének és stabilitásának. A lábazat egy masszív, általában sík felületű szerkezet, mely lehet kőből, fából, betonból vagy más anyagból készült.
A lábazat szerepe többféle lehet. Elsődlegesen a szobor alátámasztására és stabilizálására szolgál, biztosítva annak megfelelő helyzetben való állását. Emellett a lábazat lehetőséget nyújt a szobor további esztétikai megjelenítésére és kiemelésére is. A lábazat mérete és formája általában a szobor jellegétől és stílusától függ, és lehet egyszerű és letisztult, vagy díszített és részletes.
A lábazat tervezésekor fontos szempont a szobor arányainak és kompozíciójának figyelembevétele. A lábazatnak kellően masszívnak és stabilnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelően megtartsa a szobrot, ugyanakkor nem szabad elvonnia a figyelmet a szoborról magáról. Ezért a lábazat általában visszafogottabb színű és díszítésű, mint maga a szobor.
A lábazat lehetőséget ad továbbá a szobor információinak vagy üzenetének megjelenítésére is. Gyakran találhatók rajta feliratok, dátumok vagy más jelzések, melyek segítenek az értelmezésében vagy az alkotó szándékának megértésében.
Összességében a lábazat a szobrászatban egy fontos elem, mely a szobor stabilitását biztosítja, esztétikailag kiemeli és további információkat közvetít a néző felé. A lábazat tervezése és kialakítása a szobor jellegétől és szándékától függ, és a szobrász művész szakértelmét és kreativitását tükrözi.
