Kvantumvarázslat
Az összekuszált világegyetemben,
hol a folytonosság kacskaringóban öröklik,
a kvantumvarázslat káprázatos színeiben fürdünk,
mint a szivárványban elmerülő szürke galambok.
A valóság és a lehetőség határán táncolunk,
hol a létezés és a nemlétezés összefonódik.
A szemünkben csillagok tűzijátéka lobban,
mintha csak a végtelen űr szikrázna benne.
A szavak, mint kvantumok, összefonódnak, szétválnak,
a jelentésük a szemlélőtől függ,
mint a Schrödinger macskája, él vagy halott,
a szavak hordozzák a világunkat.
A gondolatok, mint a részecskék, hol itt, hol ott,
a tudat hullámzásában teremtik a valóságot.
Nincs itt, nincs ott, nincs sehol, mégis mindenhol,
a kvantumvarázslat rejtelmeiben fürdünk.
A világ egy végtelen halmaz, melyben minden lehetséges,
hol a véletlen és a szükségszerűség kezét fogva jár.
A szavak, mint a részecskék, hol itt, hol ott,
a tudat hullámzásában teremtik a valóságot.
A kvantumvarázslat, mint egy szürrealista festmény,
hol a valóság és az álom összefonódik.
A szavak, mint a részecskék, hol itt, hol ott,
a tudat hullámzásában teremtik a valóságot.
A kvantumvarázslat, mint egy szürrealista festmény,
hol a valóság és az álom összefonódik.
Nincs itt, nincs ott, nincs sehol, mégis mindenhol,
a kvantumvarázslat rejtelmeiben fürdünk.
