Kreatív Nyelvi Játékok Vadállatokkal
A szavak, mint éhes farkasok, rohannak,
Mint oroszlánok, melyek a prédára várnak.
Tigrisek, melyek a sötétben leselkednek,
S mint medvék, melyek az erdő mélyén rekednek.
A szókincs, mint egy óriási állatkert,
Hol a jelentések vadásznak, mint a szert.
A nyelv, mint egy kígyó, mely a fűben siklik,
Míg a gondolat, mint a sas, magasba szökik.
A vers, mint a hattyú, elegánsan ringatózik,
Míg a rím, mint az antilop, könnyedén ugrándozik.
A metafora, mint a párduc, hirtelen támad,
Míg az alliteráció, mint a bivaly, lassan halad.
A jelző, mint a gazella, nemesen szökken,
Míg az igék, mint a gepárdok, gyorsan ölnek.
A szórend, mint a zsiráf, magasba nyúlik,
Míg a hangulat, mint az elefánt, komolyan bújik.
A vers, mint a zebra, csíkosan festett,
Míg a költő, mint a majom, tréfásan emleget.
A nyelv, mint a krokodil, hirtelen csap le,
Míg az olvasó, mint a nyúl, ijedten kap el.
A szavak, mint a vadállatok, szabadon élnek,
Míg a gondolatok, mint a madarak, az égbe szállnak.
A vers, mint a természet, vadon él,
Míg a költő, mint a vadász, a szavakat szedi.
S a végén, mint a szarvas, a jelentés elszalad,
Míg a költő, mint a vadász, a szavakat szedi.
A vers, mint a természet, vadon él,
Míg a költő, mint a vadász, a szavakat szedi.
