Köszöntés a múlt ködös ösvényein
Ösvények közt, melyek a múltba vezetnek,
Ködös fátyol borul az emlékekre.
Elhaló létünk szálait tekerem,
Míg a ködös múlt ösvényein lépek.
Köszöntelek, múlt, te idők fáradtja,
Benned él a szívem, mint hajdanán.
Bújócskázom emlékeid árnyékában,
Mint gyermek, ki a napfényt kergeti álmodban.
Köszöntelek, múlt, te életünk hű krónikása,
Benned találom meg a létezés lényegét.
Szívedben őrzöd a világ titkait,
Mint könyv, melyben az idő írta le a történetét.
Köszöntelek, múlt, te bölcs és öreg tanító,
Benned látom a jövő árnyékát.
Tanulságaidból építem a jelenemet,
Mint építő, ki a múlt köveiből emel katedrálát.
Köszöntelek, múlt, te titkok őrzője,
Benned él a lélek, mint csillag a végtelenben.
Szemedben látom a világ valóságát,
Mint tengerben, melynek mélyén tükröződik az égen.
Köszöntelek, múlt, te idők szülötte,
Benned élem meg a jelen pillanatát.
Szívedben érzem az élet ritmusát,
Mint zeneszerző, ki a csendből szüli a dallamát.
Köszöntelek, múlt, te örök tanúja az időknek,
Benned találom meg önmagam igazát.
Árnyékodban érzem a valóság súlyát,
Mint művész, ki a vásznon festi meg a világát.
Köszöntelek, múlt, te életünk könyvtára,
Benned olvasom a létezés könyvét.
Szívedben érzem a világ dobogását,
Mint költő, ki a szavakból szői a versét.
