A Kordokumentum 2025 elektronikus kötet szabadversei nem ringatnak álomba. Nem hagynak nyugodni.
Nem suttognak kedves szavakat a füledbe arról, hogy minden rendben van, hogy az élet igazságos, hogy a világ majd elrendezi magát. Mert nem rendezi el.
Ez egy kötet a valóságról.
Az életről, ahogy van, nem ahogy lennie kéne. A városok üvegpalotái és a falvak leszakadt verandái között tátongó szakadékról.
Az otthon dolgozó emberről, aki sosem pihen, mert a munkája mindig ott van.
Azokról, akiknek a képernyő adja a valóságot, a lájkok az értéküket, és akik már nem tudják, ki az a tükrözött arc a kijelző sötétségében.
Ez egy kötet azoknak, akik tudják, hogy a változások nem a képernyő előtt ülve történnek meg.
Akik látják, hogy több világ él egy országban, és mindenki más hírekből építi a valóságát.
Akik érzik, hogy a kultúra, az oktatás, a sport már nem a fejlődés eszközei, hanem olyan rosta, ami elválasztja azokat, akiknek van lehetőségük, és azokat, akiknek soha nem is volt.
Ez egy kötet azokról, akik a legdrágább telefont veszik meg, miközben azt kérdezik, miért nem marad pénzük hó végére.
Azokról, akik egyre drágább hitelekért állnak sorban, hogy elkerüljék a csődöt, és a munkabérük minden kis válságnál megcsappan.
Azokról, akik azt hiszik, hogy az iskolában az életre készítik fel őket, de az első bérpapírnál rájönnek, azt kellett volna megtanulniuk, hogyan ismerjék fel, ha átverik őket.
Ez a kötet nem kér elnézést. Nem finomkodik. Nem ad menedéket. Ezek a versek pengeélen járnak, mert a valóság is ott jár.
A kérdés nem az, hogy tetszeni fog-e. Hanem hogy lesz-e merszed végig olvasni.
