“Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.
Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.” (Libri.hu)
Nem könnyű olvasmány az Egyasszony. Nemcsak egy bántalmazó kapcsolat, hanem egy szülés, majd az azt követő betegség és halál is terheli az elbeszélő életét. Ráébreszt a magyar egészségügyi rendszer hibáira és hiányosságaira, amelyek sajnos a mai napig okoznak hasonló traumákat. A történet ugyanakkor feloldozást is ad mind az olvasónak, mind a főszereplőnek egy új élet lehetőségével.
A kötet traumaírásból született, de azt gondolom, bőven van helye a szépirodalmi polcon. A szerző, Péterfy-Novák Éva férjével (Péterfy Gergely) hozták létre a Péterfy Akadémiát, ahol különböző kurzusokon írást lehet tanulni. Az egyik kurzus a Péterfy-Novák Éva által vezetett traumaírás, amely nem traumafeldolgozó csoport, de segít abban, hogy kiírjuk magunkból történetünket. Eszközöket ad a megfelelő hang és megfelelő szavak megtalálásához, hogy végül egy olyan mű születhessen meg a kezeink között, amely a végére talán saját traumáinkhoz is közelebb enged bennünket.
Az ajánló alapjául szolgáló könyv:
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony. Libri Kft., Budapest, 2019.
Kiemelt kép: Libri.hu
