A kompozíciós elrendezés a szobrászatban egy olyan művészeti fogalom, amely a szobor vagy szobrászati alkotás elemeinek elhelyezkedését és kapcsolódását jelenti. Ez a fogalom meghatározza, hogy hogyan rendeződnek az egyes elemek egymáshoz viszonyítva, hogyan alakul ki a térbeli struktúra és hogyan határozzák meg egymást a formák.
A kompozíciós elrendezés alapvetően befolyásolja az alkotás vizuális hatását és érzékeltetését. A szobrász művész a kompozíciós elrendezés segítségével irányítja a néző figyelmét, hangsúlyozza a fontos részleteket és teremt egyensúlyt a különböző elemek között.
A kompozíciós elrendezés lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus, dinamikus vagy statikus, egyensúlyban vagy kiegyensúlyozatlan. A szobrász a kívánt hatás eléréséhez különböző technikákat alkalmazhat, például a formák elhelyezését, a méretarányokat, a vonalak irányát és a térbeli elrendezést.
Egy jól megtervezett kompozíciós elrendezés segítségével a szobrász képes kifejezni az alkotás témáját, érzéseit és gondolatait. A kompozíciós elrendezés segítségével a szobrász művész képes irányítani a nézők élményét és érzelmi reakcióit, és létrehozni egy olyan műalkotást, amely vizuálisan és érzelmileg is hatással van a nézőkre.
