Költők szavainak táncoló dallama
A szavak, mint éji lepkék, szállnak,
Az éterben szerteszét szóródnak,
Mint csillagok, melyek a végtelenben járnak,
Olyanok, mint a költők, akik a szavakkal játszanak.
A szavak, mint széllel szálló levelek,
Mint a hajnali harmat, mely a fűszálak hegyén megremeg,
Mint a tenger habjai, melyek a parton összeérnek,
Olyanok, mint a költők, akik a szavakkal élnek.
A szavak, mint a szivárvány színei,
Mint a naplemente aranyló fényei,
Mint az éjszaka csillagai, melyek az égen ragyognak,
Olyanok, mint a költők, akik a szavakkal varázsolnak.
A szavak, mint a hegyek, melyek az ég felé törnek,
Mint a folyók, melyek a tenger felé ömlenek,
Mint a madarak, melyek a szabadság felé szállnak,
Olyanok, mint a költők, akik a szavakkal alkotnak.
A szavak, mint a táncoló lángok,
Mint a zene, mely a szívben zeng,
Mint a költők, akik a szavakkal játszanak,
Olyanok, mint a dallamok, melyek a szívben énekelnek.
Az élet, mint egy végtelen vers,
Ahol a szavak, mint a csillagok, örökké szállnak,
Ahol a költők, mint a madarak, mindig énekelnek,
És ahol a szavak, mint a dallamok, mindig táncolnak.
