Kőből szőtt mesék
Kőből szőtt mesék szunnyadnak a hegyek ölén,
Ahol a szél dalol, és az idő sebesen örököl.
Ahol a felhők súlyosak, mint a titkok,
És a napfény csupán egy sápadt emlék.
Itt a fák gyökerei mélyen ásnak a földbe,
Keresve a múlt titkait, melyeket a kő rejteget.
A patak csobogása halkan mesél,
A hegyekről, melyek a világ kezdetén születtek.
A kőből szőtt mesék, mint a szél által hajtott levelek,
Szétszóródnak, de sosem vesznek el.
A holdfényben fürdőzve, a csillagok alatt,
A hegyek ölén örökké élnek.
A sziklák között, ahol a csend uralkodik,
Ahol a patak a mélybe tűnik, és a madarak dalolnak,
Ott találod meg a kőből szőtt mesék titkait,
Melyek a múltból, a jelenbe hoznak.
A hegyek ölén, ahol a kő szunnyad,
Ahol a szél dalol, és az idő sebesen örököl,
Ott találod meg a kőből szőtt mesék titkait,
Melyek a múltból, a jelenbe hoznak.
A kőből szőtt mesék, mint a szél által hajtott levelek,
Szétszóródnak, de sosem vesznek el.
A holdfényben fürdőzve, a csillagok alatt,
A hegyek ölén örökké élnek.
A sziklák között, ahol a csend uralkodik,
Ahol a patak a mélybe tűnik, és a madarak dalolnak,
Ott találod meg a kőből szőtt mesék titkait,
Melyek a múltból, a jelenbe hoznak.
