Király Árpád vagyok, fiatal zenész, zeneszerző.
2001. december 25-én születtem Debrecenben. Bár 2 éves voltam, amikor a szüleimmel Budapestre költöztünk, az iskolai szünetekben gyakran hazamentünk a nagyszüleimhez, így gyermekkorom felét tulajdonképpen Debrecentől huszonegynéhány kilométerre töltöttem.
Születésemtől fogva látássérült vagyok, de Isten vezetése nyomán felismertem, hogyan tudom ezt az első pillantásra hátránynak tűnő sérülést az előnyömre fordítani. Egy másfajta szemléletmódot kaptam ezáltal, ami nem pusztán az emberi kapcsolataimra van hatással, hanem a művészetemre is. Számomra a lelki kiteljesedést a zenélés, a zeneírás jelenti, és azáltal, hogy keveset érzékelek a világból, lehetőségem van teljes mértékben elrugaszkodni a valóságtól, és elképzelt tájakat is megformálhatok a zenémben.
Már általános iskolában kezdtem zongorázni, és 15 év után konzervatóriumi végzettséget szereztem. Számomra ez egy korszak lezárása volt, hiszen a komolyzene már nem tudta nekem megadni azt a korlátlan szabadságot, amire nekem az alkotáskor szükségem van. Tisztelem a régi mestereket, de egy olyan színekben gazdag világ szippantott magába, ami valósággal megsokszorozza a lehetőségeimet, és kitágítja a kreativitásomat. Ez a szintetizátorok világa. Régóta érdekelt már a szintetizátor, de 2023 tavasza hozta el az áttörést: rövid időn belül megszületett első két művem. Ekkor azonban még nem tudtam, mit akarok ezekkel a zenékkel kezdeni. Egy év telt el a következő zeném megszületéséig, és 2024 nyarán kezdett formálódni bennem, hogy mit szeretnék hosszú távon elérni a zenével.
Számomra a komponálás Istentől kapott ajándék. Amikor zenét írok, megszűnik körülöttem minden, teljesen elvesztem az időérzékelésemet, és csak a belső lelki világom létezik olyankor. A zene számomra áldás, és célom, hogy másoknak is áldássá tegyem, másoknak is örömet okozzak a zenémmel, és ilyen módon megérintsem mások lelkét.
Nehéz műfaji keretekben meghatározni a stílusomat, de az tagadhatatlan, hogy rendkívüli mértékben vonz az instrumentális zene. Fő inspirációm Vangelis és Thomas Bergersen, de ezeken felül rengeteg mindent hallgatok. Ebből adódóan sok műfaj érdekel, sok műfajban szeretném kipróbálni magamat, és kifejezetten szeretem ötvözni a stílusokat. Amikor zenét írok, nem gondolkozok azon, hogy mi lesz belőle. Részben improvizatív, részben tudatos módon születnek a tételek, ez a két technika gyakorlatilag kéz a kézben jár az én esetemben.
Nem látom előre, hogy Isten milyen utat szánt nekem, de határozott célom, hogy még sok zenét írjak, és ha csak egy embernek is segít az én zenei világom, akkor már megérte.
Zenéimet az alább belinkelt Youtube csatornámon tekintheted meg.
2025 májusában saját történetet is írtam, mely elolvasható a személyes blogomon. A történet ihletett állapotban született, de soha nem tanultam az írás művészetét.
