Kéz a kézben a végtelenbe
A csillagok felett, hol a végtelen nyugszik,
Két kéz fonódik össze, mint a szélben ringó fűszál.
Együtt lépnek a semmi felé, ahol a csend susog,
S az éjszaka szívén, a telihold fénye csillan.
Az idő szövete alatt, hol az öröklét húzódik,
Lélek a lélekkel találkozik, mint a hajnalban ébredő madárdal.
Együtt szállnak az égbe, ahol a szívük dalol,
S az élet könyvében, az öröm és bánat oldalai lapozódnak.
A világ peremén, hol a végtelen ölel,
Két szív dobban együtt, mint a tengerben hulló csillag.
Együtt járják az utat, ahol az álmok teremnek,
S a lélek tükrében, az igazság és szépség képe tükröződik.
A szavak hídja felett, hol a végtelen szól,
Két szó cseng együtt, mint a hegedűn pengetett húr.
Együtt szólnak a világba, ahol a szívük énekel,
S az idő folyamában, a múlt és jövő összefonódik.
Kéz a kézben, lélek a lélekben,
Szív a szívben, szó a szóban.
Együtt lépnek a végtelenbe, ahol az életük dalol,
S a szeretet ösvényén, a boldogság és békesség virágai nyílnak.
