Két lélek együtt ünnepel
Együtt ünnepel két lélek, mint két tücsök a nyári mezőn,
Kiknek dallamuk az égig ér, s a csillagokig szól.
Lebegőn, mint a hajnali köd, úsznak az érzések,
Míg a szívükben a boldogság tüze ég.
Szállnak az érzések, mint a szélben ringó fűszálak,
Mint a felhők, melyek az égen vándorolnak.
Örömük a szívből fakad, mint a forrásból a víz,
Mint a madár, mely a szabadságot éli.
Együtt ünnepelnek, mint a tenger és a part,
Melyek örökké egymás mellett maradnak.
Szeretetük, mint a nap, mely a világot megvilágítja,
Mint a hold, mely az éjszakát megvilágítja.
Együtt ünneplő lélek, mint a virág és a méh,
Melyek egymás nélkül nem élhetnek.
Szerelemük, mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
Mint a folyó, mely a tengerbe torkollik.
Ünnepelnek, mint a hegyek, melyek az égig érnek,
Mint a völgyek, melyek a földig érnek.
Szívükben a szeretet tüze ég, mint a nap a horizonton,
Mint a csillagok az éjszakai égen.
Együtt ünnepelnek, mint a madár és a szél,
Melyek a szabadságot élvezik.
Örömük, mint a reggeli nap, mely a világot megvilágítja,
Mint a csillagok, melyek az éjszakát megvilágítja.
