Keresem a valódi énem
Keresem a valódi énem,
a széttört énem darabjait,
a kócos gondolatok cérnáit,
színes szövetek közt, fehér vásznak között.
A valóság szürke ködén át,
a vágyak színes ködfátylán túl,
a fájdalom fekete köpenyén belül,
keresem a valódi énem.
A szavak tengerén átúszom,
a gondolatok erdején átfutok,
a csend puszta sivatagán átsétálok,
hogy megtaláljam a valódi énem.
A boldogság szivárványán átmászom,
a szomorúság sötét alagútján átjárok,
a remény fényes hídján átugrom,
hogy elérjem a valódi énem.
A szavak, mint éles pengék,
a gondolatok, mint mély sebek,
a csend, mint hűsítő balzsam,
segítenek keresni a valódi énem.
A boldogság, mint meleg napfény,
a szomorúság, mint hideg eső,
a remény, mint szivárvány az égen,
vezetnek a valódi énem felé.
Keresem a valódi énem,
a széttört énem darabjait,
a kócos gondolatok cérnáit,
színes szövetek közt, fehér vásznak között.
Mert a valódi énem,
a szavak, a gondolatok, a csend,
a boldogság, a szomorúság, a remény,
mind benne van, minden egyes darabjában.
