Kérdések, melyek nem várnak válaszra
Ó, hová tűntek az égi csillagok,
Mikor a nap felkel, s a világ megmozdul?
Hol a csend, mikor a szél zúgását halljuk,
S a fák levelei suttogva zizegnek?
Hol a bánat, mikor a szív örömében úszik,
S a lélek dalra kél, mint a patak,
Mely a hegyek között tör utat magának,
S a völgybe érve, halkan susog?
Hol a félelem, mikor a bátorság szárnyra kel,
S a remény lángja újra fellobban?
Hol a kétség, mikor a hit bástyái állnak,
S a szívben béke honol, mint a csend a hajnalban?
Hol a múlt, mikor a jelenben élünk,
S a jövő csak egy álom, mely még ki nem teljesült?
Hol a végtelen, mikor a pillanatban élünk,
S az idő csak egy folyó, mely a tengerbe torkollik?
Kérdések ezek, melyek nem várnak válaszra,
Mint a csillagok, melyek a nap felkelte után eltűnnek.
Mint a csend, mely a szél zúgásától elhallgat,
Mint a bánat, mely az öröm elől elbújik.
Kérdések ezek, melyek nem várnak válaszra,
Mint a félelem, mely a bátorság előtt meghátrál,
Mint a kétség, mely a hit erődítményei előtt lemond,
Mint a múlt, mely a jelenben elveszett.
Kérdések ezek, melyek nem várnak válaszra,
Mint a végtelen, mely a pillanatban elenyész,
Mint az idő, mely a tengerben végződik,
Mint a kérdések, melyek nem várnak válaszra.
