Kérdések a semmibe
Hol a világ végén születik a hajnal?
Hol a csillagok szőtték álomhálót?
Hol csendben nő a fű, a csendes árval?
Hol az éji sötétben húzza pályát?
Hol a tenger mélyén szunnyad a titok?
Hol a szél szüli meg a dalokat?
Hol a szívünkben él a végtelen hit, ott
Hol a lélek szárnyal, hol a dalokat?
Hol a föld alatt lakik a csend?
Hol a holdfényben ring a szerelem?
Hol az ég és föld között a lélek lebeg,
Hol a csendben ébred a reményem?
Hol a távolban él a boldogság?
Hol a szívünkben ég a vágyak lángja?
Hol a csillagok között a végtelen út,
Hol a lélek szárnyal, hol a vágyak lángja?
Hol a szél susog a fák között?
Hol a napfényben ég a szerelem?
Hol az ég és föld között a lélek lebeg,
Hol a csendben ébred a reményem?
Kérdések a semmibe, mint szélben a szó,
Keresem a választ, de nem találom.
Csak a szívem súgja, hogy ott van valahol,
Ahol a lélek szárnyal, ott találom.
