Kérdések a Porban
A lélek ébredezése, mint a hajnali harmat,
A szív suttogása, mint a szélben hajló fűszálak.
Hol a válasz, ha a kérdés a porban hever?
Hol az út, ha az ösvény el van temetve?
A csillagok tükröződnek a tó tükörképén,
A hold fénye bevilágítja az éjszakát.
Hol a fény, ha a sötétség elnyeli a napot?
Hol a remény, ha a reménytelenül el van veszve?
A szív dobbanása, mint a tenger hullámai,
A lélek zsongása, mint a madarak éneke.
Hol a zene, ha a csend elnyeli a hangot?
Hol az élet, ha a halál el van ítélve?
A gondolatok szállnak, mint a szélben hajló fűszálak,
A szavak égnek, mint a tűzben égő fa.
Hol a szó, ha a hallgatás elnyeli a hangot?
Hol az igazság, ha a hazugság el van rejtve?
A válaszok a porban hevernek, mint a kérdések,
A remény a sötétségben ragyog, mint a csillagok.
Hol a fény, ha a sötétség elnyeli a napot?
Hol a remény, ha a reménytelenül el van veszve?
A válaszok a porban hevernek, mint a kérdések,
Az igazság a hazugságban rejtőzik, mint a tükörkép.
Hol a szó, ha a hallgatás elnyeli a hangot?
Hol az igazság, ha a hazugság el van rejtve?
Kérdések a porban, válaszok a szélben,
Remény a sötétségben, igazság a hazugságban.
Hol a fény, ha a sötétség elnyeli a napot?
Hol a remény, ha a reménytelenül el van veszve?
