Képtelen Gondolatok Tánca
Keresztülvágtam az élet sűrűjén,
Ahol a létezés szőtte a szálakat,
Mint egy színes, összetett gobelin,
Melyben a múlt, jelen és jövő találkozat.
A világ, mint egy csodás költői kép,
Melyben a szavak táncolnak, mint a csillagok,
A gondolatok, mint kavargó viharfelhők,
Előtörnek, mint a lét örök hullámok.
Az én, mint egy különös tükör,
Melyben a létező magyar kifejezések tükröződnek,
Hol a szókincsem gazdag, mint a tenger,
Hol a csendben a gondolatok merülnek.
A szavak, mint a szél által hajtott hajó,
Mely a végtelen tengeren átrepül,
Hol a csillagok a sötét égbolton,
Mint egy láthatatlan híd, összekötnek minket.
A lét, mint egy örök táncterem,
Melyben a gondolatok, mint táncosok,
Keringenek, mint a bolygók az égen,
Képtelen gondolatok tánca ez, mely sosem szűnik.
Az én, mint egy végtelen utazás,
Melyben a lélek szüntelenül keres,
Hol a válaszok, mint a csillagok az égen,
Mindenre fényt vetnek, mégis rejtegetnek.
Az élet, mint egy költői kép,
Melyben a szavak, mint a csillagok,
Mint a csodás költői képek,
Örökké táncolnak a végtelen égen.
