Kavargó emlékek szélén, elhagyom
A csillagok között bolyongó lelkem,
Mint űrhajós, ki elvesztett térképet néz.
Kavargó emlékek szélén, elhagyom
A Földet, melynek porában születtem én.
A fekete lyukak mélyén keresem
A múltam, mely mint csillagpor, szétszórva rég.
A jövőm, mint vakító fény, csábít engem,
De a múltam kísért, mint árnyék, kövessen.
Hűvös bolygók, tüzes napok között
Bolyongok, mint az űrben elveszett lélek.
A csillagok fénye, mint gyertyák, világít,
De a múltam sötétjében elvesztem.
Kavargó emlékek szélén, elhagyom
A Földet, melynek porában születtem én.
Az űr végtelen csendjében hallom
A múltam suttogását, mint távoli ének.
A csillagok között bolyongó lelkem,
Mint űrhajós, ki elvesztett térképet néz.
Az emlékek, mint távoli galaxisok,
Kavargó szélben táncolnak, s hívogatnak engem.
Kavargó emlékek szélén, elhagyom
A Földet, melynek porában születtem én.
Az űrben keresem az énem, mely elveszett,
De a múltam kísért, mint árnyék, kövessen.
