Kapcsolatok ragyogó szövete
Világunk, mint szövőszék, hol az élet szálai egymásba fonódnak, hol cseppet hajlít a sors, hogy új minta születhessen. A színek vibrálóan élénkek, mégis összemosódnak, mint a reggel ködje a távoli hegyekkel. A szálak közötti rés, ahol a fény átszűrődik, mint a remény sugara, ahol a szívünk mélyén rejlő érzések kibomlanak, mint a tavaszi virágok.
Egyetlen szó, egyetlen pillantás elég, hogy a szövés megváltozzon. Egyetlen mozdulat, és a szálak új irányt vesznek, új formákat öltenek, új kapcsolatokat teremtenek. A szálak közötti térben, ahol a fény és az árnyék összeér, ott rejlik a valóság.
A kapcsolatok szövete, mint a ragyogó napfény, amely átöleli a világot, mint a csendes eső, amely életet ad a földnek. A kapcsolatok szövete, mint a végtelen óceán, amely összeköt és elválaszt, mint a hegyek, amelyek magasra törnek, de mégis gyökereznek a földben. A kapcsolatok szövete, mint az élet maga, örök körforgásban, végtelen változásban, állandó mozgásban.
Egyetlen szó, egyetlen pillantás, egyetlen mozdulat, és a szövés megváltozik. A szálak új irányt vesznek, új formákat öltenek, új kapcsolatokat teremtenek. A kapcsolatok szövete, mint a ragyogó napfény, mint a csendes eső, mint a végtelen óceán, mint a hegyek, mint az élet maga.
Szabadvers, mint a szívverés, mint a lélegzetvétel, mint a gondolatok áradata. Szabadvers, mint az érzések hullámzása, mint a lelkünk mélyén rejlő titkok. Szabadvers, mint a szó, mint a pillantás, mint a mozdulat. Szabadvers, mint a kapcsolatok szövete, mint a ragyogó napfény, mint a csendes eső, mint a végtelen óceán, mint a hegyek, mint az élet maga.
