Kandalló lángjánál melegedve
A kandalló lángjánál ülve, súlyos gondolatok közt,
A tűz fényében olvasva az emberi lélek könyvét.
A lángok táncának lüktető ritmusában,
Megjelennek a múlt árnyai, suttogó szavakban.
A tűz melege átjárja a szobát, a lelkeket,
Gyújtja a reményt, mely a jövőbe tekintve éled.
A lángok között látni a világ tarka színét,
A boldog pillanatokat, a bánat mély örvényét.
A kandalló lángjánál ülve, az életet olvasom,
A boldogság és bánat közötti hosszú utat járom.
A tűz fényében látom a világ igaz arcát,
A reményt és a csalódást, az élet minden harcát.
A tűz melege átjárja a szívem, az elmémet,
A lángok között látom a világ végtelen képét.
A kandalló lángjánál ülve, az életet élem,
A tűz fényében olvasom a lélek mély verseit.
A lángok között látom az emberi lélek titkait,
A boldogság és bánat közötti végtelen utat.
A tűz fényében látom a világ igazságát,
A reményt és a csalódást, az élet minden harcát.
A kandalló lángjánál ülve, az életet olvasom,
A tűz fényében élem a lélek mély verseit.
A lángok között látom a világ végtelen képét,
A reményt és a csalódást, az élet minden percét.
