Kanapén ülve, mesét varázsol
Kanapén ülve, mesét varázsol,
Jövőbeli álmokat sző, színes szóval.
Képzeletében futurista világokat alkot,
Hol az idő csak egy vékony, hajlékony hajszál.
Egy világban, ahol a szavak életre kelnek,
És a gondolatok, mint villámok, cikáznak.
Az emberek szíveiben titkos kódok égnek,
És a lelkükben az érzések, mint csillagok, ragyognak.
Egy világban, ahol az érzelmek színei összeolvadnak,
És az emberek szívei egymáshoz simulnak.
Ahol a gondolatok, mint a szél, szabadon szállnak,
És az álmok, mint a madarak, a magasba repülnek.
Egy világban, ahol a szavak, mint a víz, folyamatosan áramlanak,
És az érzelmek, mint a tenger, hullámain ringatóznak.
Ahol a gondolatok, mint a hegyek, magasra törnek,
És az álmok, mint a fák, az ég felé nőnek.
Egy világban, ahol az érzelmek, mint a virágok, kibontakoznak,
És az emberek szívei, mint a méhek, körülöttük zsonganak.
Ahol a gondolatok, mint a levelek, szabadon hullanak,
És az álmok, mint a csillagok, az égbolton ragyognak.
Kanapén ülve, mesét varázsol,
Jövőbeli álmokat sző, színes szóval.
Egy világban, ahol a szavak életre kelnek,
És a gondolatok, mint villámok, cikáznak.
