Kalandra hívó fantáziavilág
Ébred a jövő, csillagok között születik,
Nem ismer határt, sem időt, sem teret.
Mint a fény, mely az éjben örök titkokat rejt,
A holnapba néz, ahol minden lehet.
A városok fémes tornyai égbe nyúlnak,
Az emberek szívében robotok dalolnak.
Az élet, mint egy végtelen számítógépes kód,
A jövőben rejtőzik, ahol nincs szó a halálról.
És mégis, a szívben él a múlt emléke,
A szélben hordozza a régi dallamokat.
Az emberi lélek, mint egy örök tenger,
Hullámai között örök szeretet terem.
A jövőben, ahol a gépek uralkodnak,
Az emberi szív még mindig szeretni fog.
Mert a szerelem, mint egy örök fény,
A sötétben is utat mutat, sosem hagy el.
A holnapban, ahol a technológia uralkodik,
Az emberi lélek még mindig remélni fog.
Mert a remény, mint egy örök csillag,
A sötétben is ragyog, sosem hagy el.
Így hát, bár a jövőben minden lehet,
Az emberi szív mindig hű marad önmagához.
Mert az ember, mint egy örök utazó,
Mindig a szeretet és a remény felé halad.
És így, a jövőben, ahol minden lehetséges,
Az emberi lélek még mindig álmodni fog.
Mert az álom, mint egy örök fantázia,
A sötétben is ragyog, sosem hagy el.
Kalandra hívó fantáziavilág,
A jövőben rejtőzik, ahol minden lehetséges.
De az emberi szív, mint egy örök hajó,
Mindig a szeretet és a remény felé halad.
