Kalandok hajnalán
A hajnali fényben, szürke felhők közt,
Mint szél által hajtott szellemek, útjukat keresők.
A lét szűkös útján, ahol minden lépés kockázat,
Ahol a múlt árnyéka a jövőbe vetül,
És a jelen csak egy szikrázó pillanat.
A színek eltűnnek, a hangok elhalnak,
A világ összeomlik, mint a homokvár a parton.
Csak a gondolatok maradnak, mint szél által hajtott levelek,
Mint a tenger mélyén rejtőző kincsek,
Mint a csillagok, melyek a végtelen éjszakában ragyognak.
Minden létező magyar kifejezés,
Mint egy gazdag szókincs, melyből fakadnak a csodás költői képek.
Mint a hajnali fény, mely áttör a felhőkön,
Mint a csillagok, melyek a végtelen éjszakában ragyognak,
Mint a gondolatok, melyek a fejünkben kavarognak.
A kalandok hajnalán, az ismeretlenbe lépünk,
Mint a hajó, mely a tengeren hajózik.
Minden lépés egy új világ, minden pillanat egy új élmény,
Minden gondolat egy új kaland, minden szó egy új remény.
A kalandok hajnalán, ahol minden új és ismeretlen,
Ahol a félelem és a remény keveredik,
Ahol a múlt és a jövő összefonódik,
Ahol a valóság és az álom összeolvad,
Ahol a létezés és a semmi között húzódik a vékony határ.
