Kalandok a magányban
Csendesedő szívemben bújnak meg a titkok,
Mint a könyvtár mélyén az elhagyott könyvek.
Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos,
Mert a lelkemben élő gondolatok társaságban élnek.
A szobám falai között kalandokat élek át,
Hol a múltba utazom, hol a jövőbe pillantok.
A gondolatok szárnyán repülő madár vagyok,
Színes álmokat hajszolva, a valóság határán.
Az idő kereke lassan, de biztosan pörög,
A napok, hónapok, évek csendben elszállnak.
De a magányban élt kalandok emlékei örök,
Mint a csillagok, melyek az éjszakai égbolton ragyognak.
A szívemben élő képek, mint a festő vásznán,
Színes, gazdag, élettel teli és csodásan szép.
Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos,
Mert a lelkemben élő gondolatok társaságban élnek.
A magányban élt kalandok, mint a könyvek lapjain,
Megőrzik a múltat, teremtenek jövőt.
A szívemben élő képek, mint a festő vásznán,
Színes, gazdag, élettel teli és csodásan szép.
Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos,
Mert a lelkemben élő gondolatok társaságban élnek.
A magányban élt kalandok, mint a könyvek lapjain,
Megőrzik a múltat, teremtenek jövőt.
A magányban élt kalandok, mint a könyvek lapjain,
Megőrzik a múltat, teremtenek jövőt.
A szívemben élő képek, mint a festő vásznán,
Színes, gazdag, élettel teli és csodásan szép.
