Kacskaringós szófogók a vadonban
A szavak vadonja mély és rejtélyes,
hol a gondolatok, mint folyók, összefonódnak,
s a kacskaringós szófogók ölelésében
születnek meg a csodás költői képek.
A szavak, mint madarak, szárnyra kelnek,
szabadon, a végtelen ég alatt,
s a szófogók hálójában, mint gyöngyök,
ragyognak a gondolatok, mint a hajnali napfény.
A szófogók, mint vadászok, lesben állnak,
készen arra, hogy elkapják a szavakat,
melyek, mint villámok, cikáznak az égen,
s a költői képekben örök életre kelnek.
A vers, mint tenger, hullámzik és zúg,
hol a szavak, mint halak, úsznak,
s a szófogók, mint hálók, kifeszülnek,
hogy megfogják a gondolatokat, melyek, mint csillagok, ragyognak.
A szavak, mint erdők, zöldellnek és nőnek,
s a szófogók, mint favágók, munkába állnak,
hogy megformálják a gondolatokat, melyek, mint virágok, nyílnak,
s a költői képekben örök szépségre kelnek.
A vers, mint éjszaka, sötét és mély,
hol a szavak, mint csillagok, ragyognak,
s a szófogók, mint távcsövek, kémlelnek,
hogy megragadják a gondolatokat, melyek, mint álmok, születnek.
