Kacagva száll a farsangi dal,
Halkan, mint a fény, mely a jövőbe ragyog,
Az éjben, ahol a csillagok között
A csöndet szaggatja a léptek zaja.
A hold, mint egy fényes ezüst medál,
A végtelen égbolt nyakában lóg,
Ahol a sötétségben, mint egy vakond,
Az idő szántja a múló napokat.
A jövő, mint egy csillagokkal teli káosz,
Melyben a tudat, mint egy hajó, ringatózik,
S ahol a valóság, mint egy szellem,
Szövi a szavakat a végtelenbe.
Kacagva száll a farsangi dal,
Míg a szívünkben a remény virágzik,
S a jövő, mint egy szelíd szellem,
Az életünkben tovább kavarog.
A csillagok között, a végtelenben,
Ahol a valóság és az álom összefonódik,
Ahol a múlt és a jövő összeér,
Ott száll a dal, a farsangi dal.
Kacagva, mint egy gyermek a játszótéren,
Ahol a játék a valóság, és a valóság a játék,
Ahol a nevetés a dal, és a dal a nevetés,
Ott száll a dal, a farsangi dal.
Az élet, mint egy farsangi dal,
Melyben a nevetés a szívünkben ragyog,
Ahol a jövő, mint egy csillagokkal teli káosz,
Az életünkben tovább kavarog.
Kacagva száll a farsangi dal,
Míg a szívünkben a remény virágzik,
S a jövő, mint egy szelíd szellem,
Az életünkben tovább kavarog.
