Kacagások és cukorkák birodalma
Ahol a kacagások szőtték a színes szőnyeget,
Ahol a cukorkák voltak a királyok ékkövei,
Ahol a napfény a mosolyokból szőtte a hajnalokat,
S az éjcsillagokat a nevetés szikráiból gyújtotta.
Ebben a birodalomban, ahol a szavak
Csak édes dallamokká összeolvadtak,
Ahol a szívek csupán cukorkákká formálódtak,
És a lelkek a kacagások színeiben pompáztak.
Az élet itt nem volt több egy álomnál,
Melyben a boldogság volt az egyetlen valóság,
Ahol a remény volt a szivárvány hídja,
Mely összekötötte a lelkek és a kacagások birodalmát.
De hová tűnt ez a birodalom, kérdezem,
Ahol a cukorkák és a kacagások uralkodtak?
Csak egy álom volt, vagy talán egy mesében él?
Vagy talán csak a szívem mélyén létezik még?
Ez a birodalom, melynek emléke még mindig él bennem,
Melynek színeit még mindig látom álmaimban,
Melynek dallamait még mindig hallom a szélben,
És melynek ízeit még mindig érzem a számban.
Ez a birodalom, mely a szívemben él,
Mely a lelkemben él, és a gondolataimban,
Mely a reményeimben és az álmaimban él,
És mely a kacagások és a cukorkák birodalma.
