Kacagás a homokozóban
A homokozóban, ahol a gyermekkor álmai születnek,
Egy kisfiú kacag, mint aki a világ titkait leplezi le.
Szemében a csillagok tükröződnek, míg homokvárakat épít,
Olyanokat, melyekben hercegként lakik, és sárkányokat legyőz.
A homokszemek, mint a percek, futnak ki kis kezeiből,
Miközben a nap sugarai aranyozzák be őket.
A kacagás, mint a szellő, száll a levegőben,
És a szívünkben marad, mint a legédesebb dallam.
Aztán jön a felnőttkor, a komoly arcok világa,
Ahol a homokvárakat felváltják a betonból készült paloták.
De a kisfiú kacagása még mindig ott cseng a fülünkben,
És emlékeztet minket arra, hogy a világ nem csak szürke és rideg.
A homokozóban, ahol a gyermekkor álmai születnek,
Egy kisfiú kacag, és a szívünk is vele kacag.
Mert a kacagás, mint a szellő, száll a levegőben,
És a szívünkben marad, mint a legédesebb dallam.
