A J-pop (rövidítve a japán popzene) a japán popkultúra egyik legfontosabb eleme, amely a 20. század közepén kezdett elterjedni és mára világszerte népszerűvé vált. Ez a zenei stílus a japán nyelvű dalokra és azokat kísérő modern hangzásra épül.
A J-pop jellemzően könnyed, lendületes és energikus zenét jelent, amelyet a fiatalabb generációk körében kedvelnek. A dalokban gyakran megtalálhatók elektronikus elemek, erős ritmusok és fülbemászó refrének. A J-pop előadók általában fiatal és divatos megjelenéssel rendelkeznek, és a zenei videóikban is fontos szerepet kap a vizuális megjelenés.
A J-pop története szorosan összefonódik a japán popkultúrával és a mangával. Az 1960-as években kezdődött, amikor a japán zeneipar elkezdte importálni az amerikai és az európai popzenét. Az első J-pop előadók között olyan ikonikus nevek találhatók, mint a Kyu Sakamoto és a Yumi Matsutoya.
Az 1980-as években a J-pop még nagyobb népszerűségre tett szert, amikor a zenei ipar nagyobb hangsúlyt fektetett a zenei videókra és a divatra. Ebben az időszakban olyan előadók váltak népszerűvé, mint a Seiko Matsuda és a Tatsuro Yamashita.
A 2000-es évektől kezdve a J-pop továbbra is virágzó zenei stílus maradt, és számos új tehetség tűnt fel a színtéren. A J-pop előadók között olyan nevek találhatók, mint a Ayumi Hamasaki, a Namie Amuro és a Arashi.
A J-pop jelentős hatással van a japán popkultúrára és a fiatalok életére. A zenei stílus népszerűsége miatt számos zenei fesztivált és koncertet rendeznek Japánban, és a J-pop dalok széles körben hallhatók a rádióban és a televízióban.
Összességében a J-pop egy izgalmas és lendületes zenei stílus, amely a japán popkultúra fontos részét képezi. A könnyed és energikus dalok, valamint a fiatal és divatos előadók teszik népszerűvé ezt a zenei stílust a fiatalabb generációk körében. A J-pop továbbra is virágzó zenei stílus marad, amely jelentős hatással van a japán popkultúrára.
