A nevem Juhász Péter, 1985-ben születtem Budapesten. Végzett környezetvédelmi technikus vagyok, mely után az ELTE TTK biológus szakán is eltöltöttem néhány nehéz évet, melyek személyiségemre és írásaimra is nagy hatással voltak. Az érdeklődésem az évek során egyre inkább a science fiction felé fordult. Azért néha el-el kalandozok más irányokba is, sőt az utóbbi években már tudatosan igyekszem kipróbálni magam minél többféle stílusban. Barátaim és családom támogatásának és bátorításának hála, néhány éve egy rangosabb sci-fi pályázat legjobbjainak válogatáskötetében első alkalommal jelent meg nyomtatásban egy művem (2014-es Preyer Hugo emlékpályázat – Új Galaxis 23. szám). Majd néhány év szünet után újra felélénkült bennem az írás iránti vágy, és azóta szerencsére rendszeresen jelentek meg műveim különböző antológiákban. Az Irodalmi Rádió kiadónak hála 2021-ben végre elkészült első saját novelláskötetem is, melynek címe: Szép Új Világ Rt.
Bár vannak időszakok, amikor kevesebb időm jut az írásra, de a lelkesedésem töretlen. Alkotni vágyom, és arra, hogy az írásaim megmutathassam a világnak, remélve, hogy szerzek néhány kellemes percet az olvasóknak. Eddigi pályázatok útján 12 különböző antológiában jelentek meg írásaim, valamint a már említett saját kötetemben.
Kiemelt eredményeim: Békevágy (vers) (Békevágy c. kötet – 2022 év verse 1. hely), Exorcizmus (Hívatlanok c. antológia – horror kategória: 2. hely), Idegenek (Hívatlanok c. antológia – sci-fi kategória: 1. hely)
Koterle-Magasházi Virág: Mikor kezdtél el írni, és hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
Juhász Péter: Már középiskolás koromban is írogattam, akkor még nem annyira komolyan. Aztán évekkel később, miután elkezdtem dolgozni, volt szerencsém megismerni egy kedves és tehetséges személyt, aki festőművész és író (Vészabó Noémi). Ő olvasta el néhány régebbi művemet, és biztatott, hogy mindenképp folytassam az írást. Ezután beadtam egy pályázatra az egyik novellám, és nagyjából így indultam el ezen az úton.
A sci-fi a természettudományos vonalról jött: környezetvédelmet és biológiát tanultam, és az ottani élmények, tapasztalatok, olvasmányélmények vezettek sok megírt témámhoz.
KMV: Akkor van egy jó erős alapod a sci-fi íráshoz! Olvasni és nézni is szereted a sci-fit? Én például valamiért a sci-fit olvasni annyira nem, de nézni nagyon szeretem.
JP: Abszolút van ilyen. Én a horrorral voltam ugyanígy, sem olvasni, sem filmen nem szerettem, aztán amikor elkezdtem horrort írni, akkor magát az írásfolyamatot viszont nagyon élveztem.
A sci-finél általában sokkal szabadabbak a lehetőségek, és talán nem kell annyira utánajárni a hátterének, hisz az író maga alkotja a világának szabályait. Mondjuk, én nem vagyok nagy fantasys, tehát nem akarok új világot kreálni, inkább csak szeretném felhívni a figyelmet valamire. Például a disztópiák nagyon sok olyan témára adnak lehetőséget, amiben a mögöttes gondolat ki tud bontakozni. Számomra fontos, hogy annak, amit írok, legyen mondanivalója.
Voltak meghatározó filmek is, de inkább az olvasásélmény hatott rám.
KMV: Melyik a kedvenc sci-fi műved? Mondhatsz többet is.
JP: Az egyik nagy kedvencem Orwell 1984-e, amely nagyon felkavaró, de közben meg zseniális. Philip Pullmantól Az Úr sötét anyagai írástechnikailag nyűgözött le, de Scalzitól a Vének háborúja is nagyon tetszett. A Galaxis útikalauz stopposoknak a humora miatt volt kedvenc, illetve Asimov robotikája is alapmű, mivel magam is szeretek robotokkal kapcsolatos novellákat írni. Filmek közül pedig a Gattaca hatott rám leginkább.
KMV: Vannak képzések ma már, amelyek írástechnikát is oktatnak. Te vettél részt ilyenen?
JP: Nem voltam külön írástechnikai továbbképzésen, de a gimnáziumi tanulmányaim alatt nagyon jó irodalomtanárom volt, aki keményen fogott minket. Az írás egyrészről a sok olvasásból jött, majd miután komolyabban kezdtem el vele foglalkozni, sok mindent autodidakta módon tanultam. Nagy segítség volt a Kezdő írók kézikönyve (Alexander Steele), amelyben gyakorlatok is vannak. Emellett más íróktól is kaptam visszajelzést, így szép lassan megindult a fejlődés. Ha valaki komolyan akar ezzel foglalkozni, akkor elkerülhetetlen, hogy számtalanszor újraírja, újraértékelje a saját írásait.
KMV: Hogyan írsz? Használsz-e közben valamilyen eszközt? Például sokan szeretnek zenét hallgatni közben.
JP: Nálam az a legfontosabb, hogy legyen meg a téma. Az ihlet bármikor rátörhet az emberre, úgyhogy általában van nálam egy füzet, ahová gyorsan le tudom írni, illetve ha véletlenül még sincs nálam, akkor a telefonomba jegyzetelek. Én a csöndet preferálom inkább, mert írás közben átszellemülök, kizárom a külvilágot. Ahogy elkezdek írni, onnantól már nagyjából saját magát írja tovább a történet. Persze utána sokszor át kell írnom, de az első verzió az lendületből szokott jönni. Azért is maradok egyelőre a novelláknál, mert nem éreztem még magamat késznek egy regény megírásához.
KMV: Milyen témákban szeretsz a leginkább alkotni? Milyen problémakörök foglalkoztatnak?
JP: Általában van egy alapgondolat, ami alapján felépítek egy novellát. Viszonylag sok robotokkal foglalkozó írásom született, de rajtuk keresztül is inkább az emberi természet visszásságait próbáltam láttatni. Foglalkoztam korábban például azzal a kérdéssel, hogy egy bűncselekmény akkor is bűncselekmény-e, ha az elszenvedője egy robot? Habár egy robot – érzelmek híján – nem is foglalkozna vele, a körülötte lévő emberek mégis bűncselekménynek élik meg, csupán a tettek természete miatt?
Az emberiség és a robotika kapcsolata tehát nagyon érdekel. Emellett elég sok ökonovellát is írok, mert a természetvédelem számomra egy másik igen fontos téma.
KMV: Most nagyon népszerű lett a mesterséges intelligencia és annak használata a ChatGPT-nek köszönhetően, így meg kell kérdezzem, hogy téged ez a téma például íróként foglalkoztat-e?
JP: Nagyon sok könyv és nagyon sok téma van, amit már nagyon sokan, sokféle módon próbáltak megírni. Szerintem olyannal érdemes foglalkozni, amit még nem írtak meg, vagy nem így írtak meg. Nyilván érdekel a téma, de jelenleg mással foglalkozom.
Egyedül az időutazás az, ami egyáltalán nem mozgatott meg témaként.
KMV: Mennyiben más egy sci-fit megírni a többi műfajhoz képest?
JP: Nagyon. Kalandozom én is más műfajokban, kipróbáltam a krimit, horrort is. Illetve egy éve elkezdtem verseket is írni – még nincs sok versem, de ha lesz rá kapacitás, akkor ezzel is szeretnék majd komolyabban foglalkozni.
Abból a szempontból talán könnyebb a sci-fi, hogy nem kell annyi háttérkutatást végezni hozzá, mint például egy történelmi regény esetén. A sci-fiben maga találja ki az ember a szabályokat. Amit viszont kitalálunk, annak logikusan kell felépülnie, és itt szerintem jóval kreatívabbnak is kell lenni, mint más zsánereknél.
KMV: A könyved kiadási folyamatáról mesélnél egy kicsit? Hogy lesz a szövegből kötet?
JP: Alapvetően a könyvem esetében magánkiadásról lehet beszélni. Én mostanában leginkább az Irodalmi Rádióval dolgozom együtt. Volt megfelelő mennyiségű anyagom, amit szerettem volna könyvesboltokban látni, és tőlük kértem erre ajánlatot. A nyomdai költségeket nekem kellett állni, ami alapján kaptam saját értékesítésre is egy meghatározott példányszámot, illetve bekerült könyvhálózati terjesztésbe is. Borítótervet közösen készítettünk, amiben nekem szerencsém volt, mert egy kedves ismerősöm grafikusként dolgozik, így ő segített a borítóban, illetve a könyvillusztrációkban is. A nyomdakész anyagot a kiadó beküldte a nyomdába, onnan pedig ment a boltokba.
KMV: Korrektorral, lektorral, szerkesztővel hogyan tudtál együtt dolgozni?
JP: Régebben is dolgoztam már együtt lektorokkal, korrektorokkal. Elsőre nagyon nehéz megélni azt, hogy a lektortól visszaérkező írás tele van áthúzásokkal, javítással. Rossz érzés tud lenni. De ma már tudom, hogy ez egy szükséges folyamat. Ez egy komoly szakma, és nekik az a feladatuk, hogy a szövegeket gondozzák, minőségivé tegyék. Ahogy az ember ezt megérti, máris sokkal könnyebb a közös munka. Úgyhogy ezen minél hamarabb essen túl mindenki, aki írásra adja a fejét!
A korrektúrák nem azt jelentik, hogy valaki nem jól ír, hanem azt, hogy a szöveget kiadhatóvá kell tenni. Nekem mindig remek élmény, ha egy jó lektorral, korrektorral és szerkesztővel tudok dolgozni, akiktől ilyenkor sokat tanulok.
KMV: Volt olyan tapasztalatod, amikor egy kiadó vagy pályázatot kiíró visszautasította valamelyik szövegedet?
JP: A pályázatoknál ugye sokszor az van, hogy ha nem kerülsz be, akkor nem is kapsz visszajelzést. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem volt jó a novella, hanem egy szerkesztőnek azt is néznie kell, hogy az adott kötet koherensen álljon össze.
Nyilván ilyenkor mindig egy kicsit csalódik az ember, de a novella ilyenkor nem veszik el. Így utána lehet még dolgozni rajta, és később egy másik pályázaton akár még nyerhet is.
KMV: Milyen érzés volt, amikor az első könyvedet a kezedbe foghattad?
JP: Előbb inkább azt mondom el, hogy milyen érzés volt, amikor először megjelent egy novellám, egy pályázat kapcsán, nyomtatásban. Sírtam örömömben! Akkora boldogság volt, és annyira megható! Amikor pedig a kötetem megjelent, büszkeség töltött el, hogy már hagyok valamit az utókorra.
Ma Magyarországon egyébként írásból megélni csak nagyon keveseknek sikerül. Nagyon sok a könyv, sok a szerző, és azért tegyük a szívünkre a kezünket: a legtöbb ember egy könyvesboltban nem a magyar írók könyveihez megy először, hanem a külföldihez. Drágák is a könyvek, az ember így nagyon megválogatja, mit vesz meg. Úgyhogy én mindig nagyon hálás vagyok azoknak, akik az én könyvemet veszik meg. Persze azért lehet keresni egy könyvvel, de annyi nem jön belőle, hogy abból meg is lehessen élni.
KMV: És milyen élmény volt dedikálni?
JP: Jó és furcsa. Először nyilván az ismerősök jöttek, de amikor már olyan ember is megjelent, aki ismeretlenül megvette a könyvemet és szerette volna, ha aláírom neki, az nagyon jólesett. Ilyenkor, ha van rá mód én szeretek egy kicsit elbeszélgetni velük. Nemrég például egy antológia eredményhirdetésén a szünetben többen odajöttek gratulálni, köztük egy fiatal lány is, aki elmondta, hogy mennyire tetszettek neki a novelláim, és alig várja, hogy kijöjjön a következő kötetem. Aztán megölelt. Ez egy fura és kicsit extrém élmény, de ugyanakkor megerősít abban, hogy amit csinálok, az talán tényleg jó.
KMV: Egyébként azt gondolom, egy írónak nagy a felelőssége, hisz a szövegeivel teremt és nevel.
JP: Igen, számomra is nagyon fontos, hogy amit leírok, annak olyan gondolatisága legyen, amit tudok vállalni, hisz ez hatással lehet másokra.
KMV: Tagja vagy bármilyen irodalmi körnek vagy csoportnak?
JP: Az Irodalmi Rádiónál igen. Ők nem csak egy kiadó, hanem írói közösséget is alkotnak. Rengeteg pályázatuk van, íróiknak pedig online publikálási lehetőséget is biztosítanak.
KMV: Van most tervben újabb kiadás?
JP: Dolgozunk egy nagyobb, közös sci-fi – horror – fantasy köteten két másik írótársammal. Január közepére egyeztettük a kiadóval a kézirat leadását, és terveink szerint jövő év első felében lenne a megjelenés. Még pontos dátum nincs, de jó lenne a könyvhét előtt, hogy ott már debütálhasson.
KMV: Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdenének bele az írásba?
JP: Semmiképp ne úgy álljanak neki, hogy másnaptól írók lesznek. Azt tudom javasolni, hogy olvassanak minél többet, foglalkozzanak az írással, legyenek igényesek azt tekintve, hogy mit írnak le, legyenek önazonosak, tehát ne a trendeknek akarjanak megfelelni – trendi könyvből már sok van. Az önfejlesztés nagyon fontos, én ebben hiszek. Vannak képzések, könyvek, és hát a legfontosabb a gyakorlás, lehetőleg minél többet. Jó, ha van egy olyan olvasóközönség, aki ellenőrzi a szövegeket, véleményt formál, visszajelez nekünk, és nem csak a közvetlen család és barátok.
Aki írással szeretne foglalkozni, az szerelemből tegye elsősorban, és ne azért, mert ebből akar mindenképp megélni.
