Mi az az imagizmus?
Az imagista költészet a 20. század elején kialakult mozgalom, amelyet a képekre és a nyelv közvetlenségére való összpontosítás jellemez. Az imagista költők igyekeztek elszakadni a viktoriánus és az Edward-korabeli költészet hagyományos formáitól és dikciójától, amely szerintük felfújt és mesterkéltté vált. Céljuk az volt, hogy egyszerű, pontos és szuggesztív költészetet alkossanak meg, amely konkrét képeket használ az összetett érzelmek és gondolatok közvetítésére.
Az imagizmus eredete
Az imagizmus eredete Ezra Pound amerikai költő munkásságára vezethető vissza, aki a 20. század elején Londonban élt. Pound érdeklődni kezdett a kortárs francia költők munkássága iránt, akik egy új költői stílussal kísérleteztek, amely a tisztaságot, a gazdaságosságot és a pontosságot hangsúlyozta.
Poundra különösen nagy hatással volt a szimbolista költő, Stéphane Mallarmé munkássága, akinek precíz és szuggesztív nyelvhasználata az imagista költők egyik fő inspirálója volt.
1912-ben Pound kiáltványt adott ki “Néhány tilalom egy imagistától” címmel, amelyben lefektette az imagista mozgalom alapelveit. A kiáltvány közvetlen, dísztelen, szentimentalizmustól és absztrakciótól mentes költészetet követelt.
Az imagista költőket arra buzdították, hogy használjanak “pontos szavakat“, hozzanak létre egy pillanat alatt “intellektuális és érzelmi komplexumot”, és kerüljék a “csicsát” és az “idegen díszítést“.
Imagista költők
Bár Pound volt az imagizmus fő mozgatórugója, számos más költő is csatlakozott hozzá, akik osztották elképzeléseit. A legfontosabb imagista költők közé tartozott Hilda Doolittle (H.D.), Amy Lowell, Richard Aldington és William Carlos Williams.
H.D. volt az egyik legjelentősebb imagista költő, akinek munkásságát a takarékosság, a pontosság és az élénk képi világ jellemzi.
A “Tengeri pipacsok” című verse jó példa az imagista stílusra.
Tengeri Pipacsok Borostyánhéj Arannyal fodrozva, Gyümölcs a homokon Gazdag szemcsékkel megjelölve, Kincs Kiömölve a bokrok mellé, Hogy a sziklákon kifehéredjen: A te szárad gyökeret eresztett. a nedves kavicsok közé. És a tenger által hajtott sodródás És morzsolt kagylóhéjak És széthasadt kagylók.
Amy Lowell a másik fontos imagista költő volt, bár az ő művei sokkal romantikusabbak és részletesebbek voltak, mint a többi imagista költőé.
“Patterns” című verse jól szemlélteti stílusát.
Minták Sétálok a kerti ösvényeken, És az összes nárcisz Fújdogál, és ragyogók a kék töklámpások. Sétálok a mintás kerti ösvényeken A kemény, brokátos ruhámban. Púderezett hajammal és ékköves legyezőmmel, Én is egy ritka mintázat Vagyok. Ahogy vándorolok A kerti ösvényeken.
Míg az imagista költők közül sokan Poundhoz és a 20. század eleji avantgárdhoz kötődtek, mások, például William Carlos Williams, függetlenebb megközelítést alkalmaztak. Williams költészete, amelyre nagy hatással volt az imagista mozgalom, gyakran hangsúlyozta a köznyelvet és a mindennapokat, és képhasználata gyakran meglepő és szokatlan volt.
Rúzspiros Kristálykék apentámon rúzspiros írás vágja ketté gyöngy asztalom szűzi fehérségét. Alatta a RELAX felirat megnyugvást ígér, de ilyet egyetlen innivaló sem adhat. Ehhez több kell, mint 17 korty reklámüzenet. /RAA
Az imagizmus hatása
Az imagista mozgalom jelentős hatással volt a modern költészetre, különösen az Egyesült Államokban és Európában. Az imagista költők segítettek lebontani a viktoriánus és az Edward-korabeli költészet merev konvencióit, és a közvetlenségre, az egyszerűségre és a képiségre helyezett hangsúlyuk új lehetőségeket nyitott meg mindenféle hátterű és stílusú költő számára. Az imagista mozgalom nyomán számos költőre, például T. S. Eliotra, Wallace Stevensre és Marianne Moore-ra mély hatást gyakoroltak az imagista költők.
A költészetre gyakorolt hatása mellett az imagizmus más művészeti ágakra is hatással volt. Az imagizmus elvei, különösen a közvetlenség, az egyszerűség és a gazdaságosság hangsúlyozása jelentős hatással volt a modernista festészet fejlődésére, különösen a kubisták és a futuristák munkásságára.
Az imagista mozgalom azonban nem volt kritikáktól mentes sem. Egyesek úgy vélték, hogy az imagista költők túlságosan a formára és a technikára összpontosítottak az érzelmek és a jelentés rovására, míg mások a mozgalmat elitizmusa és a munkásosztálybeli és kisebbségi hangok kizárására irányuló tendenciája miatt bírálták.
E kritikák ellenére az imagista mozgalom a költészet és a művészet történetének fontos momentuma maradt. Az imagizmus elvei, különösen a pontos és szuggesztív nyelv erejének hangsúlyozása, továbbra is hatással vannak a kortárs költőkre és írókra. Sőt, az imagista költőket továbbra is csodálják azért, mert képesek egyszerre egyszerű és összetett, közvetlen és időtlen költészetet alkotni, amely több mint egy évszázaddal a mozgalom létrejötte után is visszhangot kelt az olvasókban.
