Az időszobrászat (time-based sculpture) egy olyan szobrászati műfaj, amely az idő dimenzióját használja fel a műalkotás létrehozásában és értelmezésében. Ez a műfaj a szobrászat hagyományos fogásait és anyaghasználatát kombinálja az idő és a mozgás elemével, hogy egyedi és dinamikus műveket hozzon létre.
Az időszobrászatban a művész az időt és a változást használja fel a műalkotás létrehozásához. Ez lehetővé teszi számára, hogy a műveket olyan módon alakítsa, hogy azok idővel változzanak vagy átalakuljanak. Ez a folyamat lehet mechanikus, elektronikus vagy akár biológiai alapú is, attól függően, hogy a művész milyen technikákat és eszközöket alkalmaz.
Az időszobrászatban a művész gyakran olyan anyagokat és elemeket használ, amelyek idővel változnak vagy elhasználódnak. Például, egy művész megfigyelheti a természetben zajló folyamatokat, mint például a kőzetek eróziója vagy a növények növekedése, és ezeket az elemeket beépítheti a műalkotásba. Ezenkívül a művész gyakran használ mechanikus vagy elektronikus eszközöket is, amelyek segítségével a művek idővel változhatnak vagy mozoghatnak.
Az időszobrászat egyik jellemzője, hogy a művek nem állandóak vagy statikusak, hanem folyamatosan változnak és fejlődnek az idő múlásával. Ezáltal a művész a néző figyelmét az idő és a változás fontosságára irányítja, és lehetőséget ad arra, hogy a műalkotásokat újra és újra felfedezzék és értelmezzék.
Az időszobrászat egyedi műfaj, amely lehetővé teszi a művészek számára, hogy kifejezzék az idő és a változás fogalmát a szobrászat eszközeivel. Ez a műfaj lehetővé teszi a művészek számára, hogy a műveiket idővel változó és dinamikus formában jelenítsék meg, és ezzel új perspektívát nyújtsanak a szobrászat területén.
