Hűség a változások viharában
Állj meg, játékos idő, viharos szél,
Mely szüntelenül kergeti a percet,
S a változás kavargó forgatagát,
Hol hűség, mint hajótörött, vergődik.
Állj meg, és nézd meg, mit műveltél itt,
Hogy minden, ami volt, már nem az,
S ami lesz, még nem jött el, de már itt van.
Csak a hűség marad változatlan.
Nézd, a csillagok is másként ragyognak,
Mint ahogy tegnap még tündököltek,
S a holnap csillagai még csak pirkadnak,
Mégis a hűségük sosem inog meg.
A tenger hullámai is másként zúgnak,
Mint ahogy tegnap még zúgott a parton,
S a holnap hullámai még csak nőnek,
Mégis a hűségük sosem apad el.
A szél is másképpen fújja a fákat,
Mint ahogy tegnap még fújt a hegyen,
S a holnap szélét még csak sejti a lomb,
Mégis a hűségük sosem hagy cserben.
Állj meg, játékos idő, viharos szél,
S nézd, a hűség, mint szikla, áll a változások viharában,
Mert minden, ami volt, már nem az,
S ami lesz, még nem jött el, de már itt van,
De a hűség, az örök, változatlan.
