Hiányodban a csend sikoltása
A csend, mit hordoz a szívem mélyén,
Mint a szelek, melyek a pusztán énekelnek,
Mint a tenger, melynek hullámai a partot ölelik,
Mint a csillagok, melyek az éjben ragyognak,
Mint a hold, mely a sötét égbolton kószál.
Hiányodban a csend sikoltása hallatszik,
Mint a hajnal, mely a napot köszönti,
Mint a madár, mely a szabad égbe száll,
Mint a folyó, mely a tenger felé rohan,
Mint a szív, mely a szeretetért kiált.
A szívem, mint a hegedű húrja rezeg,
Mint a szél, mely a fák között suttog,
Mint a holdfény, mely a tó tükrén csillan,
Mint a csillagok, melyek a végtelenben ragyognak,
Mint a csend, mely a hiányodban sikolt.
A csend, mely a szívemben visszhangzik,
Mint a tenger, mely a partot öleli,
Mint a szelek, melyek a pusztán énekelnek,
Mint a hold, mely a sötét égbolton kószál,
Mint a csillagok, melyek az éjben ragyognak.
Hiányodban a csend sikoltása hallatszik,
Mint a hajnal, mely a napot köszönti,
Mint a madár, mely a szabad égbe száll,
Mint a folyó, mely a tenger felé rohan,
Mint a szív, mely a szeretetért kiált.
A csend, mely a hiányodban sikolt,
Mint a szél, mely a fák között suttog,
Mint a holdfény, mely a tó tükrén csillan,
Mint a csillagok, melyek a végtelenben ragyognak,
Mint a szívem, mely a hiányodban ég.
