Haragos szív a változásért
A szív haragja, mint a tűz, égő,
A változásért kiált, s a reményért,
Mint a szél, mely a tölgyfa lombját tépi,
Mint a tenger, mely a partot tépi,
A változásért kiált, s a reményért.
Az élet, mint a folyó, folytonosan változik,
S a szív, mint a hajó, végig hajózik,
A változásért kiált, s a reményért,
Mint a madár, mely a magasba száll,
Mint a nap, mely a horizonton nyugszik,
A változásért kiált, s a reményért.
A szív haragja, mint a vihar, vad,
A változásért kiált, s a reményért,
Mint a farkas, mely az éjszakában üvölt,
Mint a szarvas, mely a holdfényben fut,
A változásért kiált, s a reményért.
Az élet, mint a szőlő, édes és savanyú,
S a szív, mint a bor, mély és gazdag,
A változásért kiált, s a reményért,
Mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
Mint a virágok, melyek a tavaszi napon nyílnak,
A változásért kiált, s a reményért.
A szív haragja, mint a tűz, égő,
A változásért kiált, s a reményért,
Mint a hegy, mely az ég felé tör,
Mint a folyó, mely a tenger felé rohan,
A változásért kiált, s a reményért.
