Hangulatos Meglepetések
A világ végén, ahol a nap már csak homályosan világít,
Ott bújik meg a lélek, a csendben és a sötétben.
Ahol a szél suttogja a történeteket, ahol a levegő
Még mindig hordja az elmult idők emlékeit.
Az út, amit bejártunk, most már csak egy halvány nyom,
A jövő, ami előttünk áll, még mindig ismeretlen.
De a szívünkben ott lakozik a remény, a hit,
Hogy a holnap jobb lesz, mint a tegnap volt.
A város, amit hagytunk, most már csak egy romhalmaz,
De a lelkünkben még élnek azok a régi utcák,
Ahol a gyerekek nevetgéltek, ahol az emberek
Még mindig hitték, hogy a jövőben van remény.
A csillagok, amiket néztünk, most már csak egy távoli fény,
De a szemünkben még élnek azok a csillagok, amiket néztünk.
Ahol az álmok születtek, ahol a remény
Még mindig ott lakozik a szívünk mélyén.
A hangok, amiket hallottunk, most már csak egy halk suttogás,
De a fülünkben még élnek azok a hangok, amiket hallottunk.
Ahol a dalok születtek, ahol a szó
Még mindig ott lakozik a lelkünk mélyén.
Hangulatos meglepetések, amiket hoz az élet,
Még mindig ott vannak a szívünkben, a lelkünkben.
Ahol a remény születik, ahol a hit
Még mindig ott lakozik a szívünk mélyén.
A világ végén, ahol a nap már csak homályosan világít,
Ott bújik meg a lélek, a csendben és a sötétben.
De a szívünkben ott lakozik a remény, a hit,
Hogy a holnap jobb lesz, mint a tegnap volt.
