Hangulatok rímei
Lélek-lángok halkan szállnak,
Mint a hajnali pára, sűrűn.
Gondolatok, mint csillagok, ragyognak,
Az éj leple alatt, csendben, tűrve.
Szavak, mint kristálytiszta patak,
Futnak, zúgnak, összeérnek.
Érzések, mint szivárványos szalagok,
Szövődnek, fonódnak, szétterülnek.
Szívünkben a csend súgja dalát,
Mint az őszi erdő, mélyen.
Szemünkben a fény tükröződik tovább,
Mint a tél hófehér leple, élesen.
Hangulatok rímei, mint a szél,
Suhannak, zúgnak, összeérnek.
Életünk, mint egy végtelen képzelet,
Szövődik, fonódik, szétterül.
A szavak, mint a szív dobbanása,
Pulzál, él, örök ritmusban.
A lélek, mint a csillagok sugárzása,
Fénylik, ragyog, az éj leple alatt.
