Gyertyák hullámzó tengerén
Hullámzik a gyertyák világa, lángjaik
Mint a tenger habjai, táncolnak a sötétben.
Árnyékuk a falon, mint rejtélyes álmodók,
A csillagok helyett, ők világítanak az éjben.
A viasz illata, mint egy régi történet,
Amely a múltból érkezik, s elmeséli titkait.
Ködbe vesző fényük, mint egy elhaló ének,
Amely a szívünkben csendesen dalol, s ébreszti vágyait.
A gyertyák tengerén hajóként ringatózom,
A lángok húzzák a vitorlát, a sötétben úszom.
A titkok, mint a csillagok, ragyognak a mélyben,
A gyertyák hullámzó tengerén, én vagyok a hajós, a kém.
Létező magyar kifejezésekkel szőtt szabadvers,
Mint a gyertyák tengerén hullámzó vers.
A szavak, mint a csillagok, világítanak az éjben,
A gyertyák hullámzó tengerén, én vagyok a költő, a lélek.
Csodás költői képekkel gazdagított szöveg,
Mint a gyertyák tengerén ringatózó ének.
A szavak, mint a viasz, olvadnak a hőségben,
A gyertyák hullámzó tengerén, én vagyok az író, a művész.
Gyertyák hullámzó tengerén, a sötétben úszom,
A szavak, mint a csillagok, világítanak az úton.
A gyertyák tengerén hajózom, a sötétben élek,
A gyertyák hullámzó tengerén, én vagyok a költő, a lélek.
