Gyere hozzám!

Irodalom

“Gyere hozzám!” sikoltja a szívem minden kínjában és fájdalmában,

kegyetlen szerelmem ki nem is érzi, mit kell színlelnem.

Aranyló bőröd úgy ragyog, mint a nap a tenger felett,

a szemeid elmeégetően csillognak;

Mint egy tigris, nyugtalan és vad vagy te magad,

mégis szelíd és nyugodt a jelenléted, mintha csak repülnél.

Mozdulataid, mint az éjszakai árnyak kecses tánca,

hajad sötét és nehéz, mégis sima, mint a szaténpárna.

Tekinteted olyan erőt hordoz, hogy nem tudok ellenállni, vagy elfordítani a tekintetem:

napról napra közelebb vonz intenzitásával.

TIPP:   KÖNYVAJÁNLÓ: Péterfy-Novák Éva - Egyasszony

Csöndes távolságunkban is érzem az öröktől fogva tartó összekötő erőt…

/RAA

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Legújabb innen: Irodalom

Hogomb 01

A HÓGÖMB

December van, igaz. Az első hó hava, igaz. A tél visszavonhatatlanul beköszöntött.…

Ugrás ide - Fel