Mi az a Funk Art?
A funk art egy progresszív művészeti mozgalom, amely az 1960-as évek végén alakult ki az Egyesült Államokban. Jellemzője a merész, színes és tiszteletlen esztétika, amely mindennapi tárgyakat és anyagokat használ fel provokatív művek létrehozásához.
A funk művészek elutasították a szépség hagyományos elképzeléseit, és munkáikon keresztül igyekeztek szembeszállni olyan társadalmi kérdésekkel, mint a rasszizmus, a szexizmus és a fogyasztói társadalom.
Íme, néhány saját kép stílus összefoglalóként a funk art művészet (amúgy rendkívül szerteágazó) kifejezésmódja alapján.
Kattints a képekre a nagyításhoz / lapozáshoz! A cikk a galéria után folytatódik.
A funk art az 1960-as évek ellenkultúrális szelleméből nőtt ki, amikor sok művész kísérletezett a művészet új megközelítéseivel. Míg elődeik tisztán esztétikai művek létrehozására összpontosítottak, a funk művészek a művészetet a társadalmi kommentárok és tiltakozás platformjaként igyekeztek felhasználni. Olyan médiumokat használtak, mint az assemblage, a kollázs és az installáció, hogy olyan műveket hozzanak létre, amelyek nagymértékben testreszabhatóak és interaktívak voltak.
A Funk Art gyakran használt talált tárgyakat, például keréktárcsákat, sörösdobozokat vagy háztartási tárgyakat olyan hagyományosabb anyagokkal kombinálva, mint a festék vagy a viasz. A populáris kultúrából származó képek, például képregények vagy reklámok szolgáltak inspirációként a társadalmi értékeket és normákat megkérdőjelező alkotásokhoz. Sok funk-művész a nyelvet is beépítette műveibe – gyakran újságokból, magazinokból vagy utcai szlengből vett szöveget használt -, hogy még inkább hangsúlyozzon egy adott üzenetet vagy érzést.
A mozgalom élén olyan művészek álltak, mint Peter Saul, Robert Arneson és Jay DeFeo, akik expresszív, eltúlzott formákkal és vibráló palettákkal teli festményeket alkottak, amelyek arra késztették a nézőket, hogy újragondolják a szépség hagyományos fogalmait.
A festészet mellett a korai funk-művészek által használt más kiemelkedő módok közé tartozott a kerámia, a szobrászat és a performanszművészet is, amelyek célja az volt, hogy a nézőket érzelmekkel teli párbeszédbe vonják be olyan témákról, mint a faji kapcsolatok vagy a nemi politika.
A mozgalom azóta a médiumok széles skálájára terjedt ki, beleértve a videót, a fotográfiát és a digitális művészetet, amely folytatja a társadalmi kérdéseket kommentáló, a vizuális határokat feszegető örökségét.
