Fénytörés a sötétben
Sötétben ébredő világban,
hol a fénytörés rejteke bontakozik ki.
A csend szívemben égő tűzként lobban,
s szívemben születik meg az éj titkai.
A hold, mint ezüstös tükör visszaveri,
a csillagok halk suttogását, a végtelenbe.
Az éjben rejlő árnyak észrevétlen terjednek,
s a világosság, mint hajnalban a fény, meglep.
A sötétben rejtező fénytörés titka,
mint a költő szavai, melyek a szívben égnek.
A fény, mely a sötétségben útját törve,
mint a remény, mely a szívünkben él.
Az éjszaka mélyén a csillagok fénye,
mint a remény sugara, mely a sötétben él.
Az éjben rejlő titkok, melyek a szívben égnek,
mint a költő szavai, melyek a szívben élnek.
A fénytörés titka, mely a sötétben él,
mint a remény, mely a szívünkben él.
A fény, mely a sötétségben útját törve,
mint a remény, mely a szívünkben él.
A fénytörés a sötétben, mely a szívben él,
mint a remény, mely a szívünkben él.
A fény, mely a sötétségben útját törve,
mint a remény, mely a szívünkben él.
A fénytörés a sötétben, mely a szívben él,
mint a remény, mely a szívünkben él.
A fény, mely a sötétségben útját törve,
mint a remény, mely a szívünkben él.
